Lassan két hetes jogosítvánnyal és közeledő 300. kilométerrel úgy érzem én még igencsak ebben a cipőben járok. Így van néhány tapasztalatom, amit a tapasztalt motorosok talán már rég el is felejtettek (nem mindet!), de mi kezdők még bőven szembesülünk ezek nehézségeivel :)
- Azok a bizonyos kátyúk és hű barátaik, az aknafedők. Mindenütt ott vannak. A semmiből bukkannak elő, amíg mi a sebességmérőre pillantunk vagy a lámpát figyeljük, hogy mikor vált pirosra - és még sok egyéb ilyen esetben. Persze nyilván a kikerülés és belebakkanás százalékos aránya nem a mi malmunkra hatja a vizet.
- Szűkebb látótér a bukósisakban. Ezt mondjuk már valamennyire megszokhattuk a forgalom oktatás alatt, kivéve, ha kis ügyesen B125-ös vizsgát csináltunk, mert akkor nem feltétlenül. Persze ha nyitott sisakunk van, vagy már utaskodtunk előtte, akkor szintén előnyösebb helyzetben vagyunk.
- Elindulás előtti bősz para és izgalmak. Remegő láb és "azta, csúcsforgalom van, basszus-basszus" effektus.
- A motor súlya menet közben. A motor meglepően akaratos ellenállása kanyarodás közben.
- A motor súlya tologatás közben. Ha tologattuk is párszor a motort a rutingyakorlás alatt, ennek a többszörösét fogjuk tologatni a magunk kiskedvencét. Legalább naponta kétszer. Ehhez azért már kell némi trükközés és ráérzés a technikára. VAGY kiváló reggeli és esti torna.
- Dinamikus elindulás vs óvatos gázlehelet adagolás induláskor. Itt azért eléggé kettéválik szerintem a kezdő motoros banda is, én az utóbbit kellett, hogy levetkőzzem. Alakul. Azt hiszem.
- Lefulladások. Így ponttal.
- Melyik sebességi fokozatban vagyok? Így kérdőjellel.
- Figyelemelterelők, avagy az elme játéka a koncentrációval. Ott egy kutya! Megy még az irányjelző? Mennyivel megyek? Csak lekukkantok egy pillanatra, és megnézem... A fenébe, most meg belesüt a nap a szemembe... Ott egy cica!
- Az irányjelző és a duda barátsága, azaz a pillanat, amikor valamilyen varázslatos módon helyet cserélnek. De aztán második próbálkozásra hirtelen már a helyükön teremnek. Nyilvánvalóan nincs más magyarázat erre.
- Oda nézz, ahova mész... vagy valami olyasmi. Mindenesetre elméletben kiválóan megy, csak a gyakorlaton érdemes időnként "kicsit" csiszolni (főleg kanyarodás közben).
- A satufék. Főleg az elején, főleg sárga lámpánál. Vagy mi, pirosnál.
- Körforgalom. Bemenjek, ne menjek, mehetek, ő már bement, irányjelző nélkül jött ki, a következő is, na jó bemegyek...
- Sávváltás. Azért a jófejek beengednek a záróvonal előtt.
- A lépcsőfokok: 30-nál, majd 60-nál nagyobb sebesség izgalma és félelme.
- Időjárási viszontagságok: AZ ESŐ. Így nagybetűvel. Előfordul, hogy a semmiből jön és mintha dézsából öntenék. Csúszik az út, párásodik a plexi és felcsapnak az autók - hát nem egy nagy élmény.
- Időjárási viszontagságok: A SZÉL. Szintén. Ez még inkább a semmiből jön, és néha olyan erőszakos, hogy azért tud egy kevés kalapáló szívdobogást okozni.
- Az esés(től való félelem).
- Megállás lejtőn/emelkedőn. Hát ezt nem nagyon tanítják meg az iskolában. Azért a szerencséseknek elmondják a trükköt, mielőtt maguktól jönnek rá, hogy a paripa üresben, állóhelyben is képes megbokrosodni.
- Elindulás emelkedőn. Rendesen elvan az ember, míg egyik lábról a másikra pakolva a motort sikerül egyesbe rakni ÉS a lábféken is tartani a lábat, miközben elindulni IS sikerül némi gázfröccsel és kuplunggal.
- És végül: bizony még az elején mindenki okosabb. Segíteni akarnak, tanácsot adnak, kijavítanak, leszidnak. Vigasztaljon a tudat, hogy amit így elmondanak, még ha esetleg századjára is, az jobban rögzül - na meg, ha odafigyelsz, ezekre se magadtól kell rájönnöd...
Ha ez tetszett, ajánlom figyelmedbe következő bejegyzésem :)
